Kivenni néhány napot…
A koronavírus-járvány előtt valószínűleg többen tervezgették az idei nyárra a szabadságukat. Vannak, akiknek ez a terve meghiúsult, mert olyan munkájuk van, ahol nem tudták megoldani másként a karantén ideje alatti otthonmaradást, csak szabadságokkal és így nekik már nincs is kivehető szabadságuk vagy elbocsátották a világjárvány miatt.
Vannak azonban sokan, akik otthonról dolgoznak március közepe óta. Elég sokan vannak azok is, akik nem használják fel (ki) a szabadságukat és habár kivesznek néhány napot, mégsem érzik jól magukat.
Azoknak, akiknek van munkája, és otthon dolgoznak, érezzenek-e bármiféle bűntudatot, ha kivesznek néhány nap szabadságot (kettő, vagy három napot, vagy akár többet…)? A nagy kérdés, hogy jár-e a szabadság, ha otthonról dolgozunk?
Az otthoni nyaralás
Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi értelme van annak, hogy szabadságra menjünk, ha egyébként amúgy is otthon vagyunk, mert otthonról dolgozunk. Annak ellenére, hogy ellentmondásosnak tűnik, még akkor is vegyünk ki néhány nap szabadságot, ha ez valóban így van. Ahelyett, hogy úgy tekintenénk a szabadságra, hogy valahova külföldre mennénk, vegyük számításba a belföldi utazásokat. Ehhez az szükséges, hogy magát a szabadságot nézzük úgy, mint egy lehetőséget a felüdülésre, amiből lendületet meríthetünk.
A jelenlegi munkakörülmények többeknek stresszel jár (talán nagyobb stresszel is, mint előtte), annak ellenére, hogy otthonról dolgoznak. A határok a munka és a magánélet között összemosódtak. Az utóbbi időben egyre többen jelzik, hogy mennyire nehéz elszakadni a munkától, hiszen a lakásukban, a privát szférájukban végzik a munkát, amit eddig egy irodában tettek. Többünknek szüksége van arra, hogy akár több napra is szabadságra menjünk, hogy energizálódjunk, és erre a hétvégék nem elegendőek. A nyaralás, a szabadság biztosítja a szükséges távolságot ahhoz, hogy új perspektívát találjunk, eltávolodjunk a munkától és a munka kihívásaira ismét figyelni tudjunk.
Egyes cégek megkezdték a biztonságos visszatérést, visszarendeződést az irodákba, és néhány vállalkozás újból megnyitott, ez korántsem jelenti azt, hogy mindenki azonnal visszatér a munkahelyére. Mostanra világossá vált, hogy ez a helyzet nem csak egy vagy két hónapos otthoni munkavégzést jelent, hanem akár még hónapokig is eltarthat. Ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak szükségünk lesz felfrissülésre és kikapcsolódásra - bizonyos értelemben most talán jobban, mint valaha.
Érdemes ügyelnünk arra, hogy mikor és hogyan használjuk fel a szabadságunkat.
Két tényező akadályozhatja, hogy azt mondjuk, most vegyünk ki egy hetet. Az első az, hogy a gazdaságban visszaesés tapasztalható, több cég is leépítéseken gondolkodik vagy próbálja túlélni ezt a hullámvölgyet valamilyen szigorításokkal, ez tehát inkább anyagi okokra vezethető vissza. A másik dolog az, hogy nem most akarjuk kivenni az összes – nyárra tervezett szabadságunkat, mert még mindig nem tudjuk, hogy pontosan mikor és hova lehet utazni – ha szeretnénk.
A szabadságunk felhasználása
A járvány előtti időszakban szinte magától értetődő volt, hogy a szabadságunkat a családunkkal, a barátainkkal töltjük, elmegyünk valahova, éttermekbe járunk, kávézókba ülünk be, moziba és színházba megyünk, és a nyári fesztiválokat se felejtsük el J Szinte minden rendezvény látogathatósága bizonytalanná vált. Többen vannak, akik inkább tartogatják a szabadságukat és várják, hogy talán nyárra, a nyár közepére már többet tudnak, és biztonsággal látogathatók lesznek a strandok, fürdők, szállodák. A bizonytalanság ezzel kapcsolatban érthető, hiszen többen is mondják, hogy mi lesz akkor, ha mégsem tudnak a családdal elutazni, ha nem tudják majd a megmaradt szabadságukat úgy kivenni, hogy annak értelme is legyen.
Hogyan lehet fenntartani a munka és a magánélet egyensúlyát egy ilyen „kifordított” helyzetben?
Amikor még bejártunk az irodába dolgozni, akkor megvolt a napi rutinunk mindenre, mikor indulunk el otthonról, mennyi időt utazunk, hazafelé beugrunk-e bevásárolni, elhozni a gyerekeket az óvodából, iskolából, és a délutáni és esti otthoni teendők. Most, hogy otthonról dolgozunk, többeknek gondot okoz, hogy ehhez a megváltozott helyzethez új rutinokat alakítsanak ki. Felmerültek kérdések és dilemmák: érdemes-e beruházni otthoni íróasztalra, kényelmes székekre, kialakítani valamiféle dolgozó-sarkot, vagy szobát, stb. Amikor otthonról dolgozunk –bevallhatjuk-, hogy elég nagy a kísértés arra, hogy a kényelmesebb irányba változtassuk meg a rutinjainkat, de vajon megéri-e?
Változó, hogy ki hogyan oldja, oldotta meg a hosszabb távú otthoni munkavégzését. Van, aki ugyanabban az időben ébred reggel és megtartotta a reggeli szokásokat – kivéve az utazást; ugyanabban az időben kezd el dolgozni, mintha irodában lenne, ugyanabban az időben ebédel és fejezi be a nap végén a munkát. Van, aki kicsit kényelmesebb és később ébred, komótosabban indítja a reggeleket, mint korábban.
Vannak olyanok, akik már beszerezték a szükséges irodai eszközöket otthonra (íróasztal, monitor, stb.), sőt, olyan is akad, hogy a cégek adott összeggel támogatják a munkavállalókat, mert nem fogják újranyitni az óriási irodaházakat.
És ebben a helyzetben merül fel a kérdés, hogy mi a jó megoldás a szabadságok felhasználására azoknak a munkavállalóknak, akiknek ezt az évet már biztosan –vagy legalábbis nagy valószínűséggel- otthon kell tölteniük?
Mi az, amire érdemes figyelni, ha szabadsággal tervezünk
Mindenkinek szüksége van szabadságra, akár munkahelyen dolgozik, akár otthonról. Nem beszélve azokról a szülőkről, akiknek meg kellett oldani, hogy a gyerekekkel tanuljanak minden nap, ők maguk is beleszokjanak az online tanulás rejtelmeibe, vezessék a háztartást, főzzenek és lássák el minden feladatukat, mindezt 24 órában. Nem tagadhatjuk, hogy csak azért, mert otthonról dolgoznak a szülők, nincs szükségük szabadságra. Dehogyis nem és mi az, hogy!
Az éves szabadság a világ minden táján azt a célt szolgálja (szolgálná), hogy pihenjünk, feltöltődjünk, töltsünk időt a családunkkal, rokonainkkal, barátainkkal, magyarul: csináljunk valami nagyon mást!Figyeljünk arra, hogy könnyű beleesni abba a csapdába, hogy „úgy is otthon vagyok egész nap, akkor nincs is szükségem szabadságra”. Azért, mert ebben a helyzetben a munka befúrta magát a családi és privát szféránkba, nem kell, hogy a szabadságról is lemondjunk.
