Tudatosan a gyászban
A szakirodalom alapján
a gyász egy, a veszteségre adott egyetemes, természetes, érzelmileg megterhelő válaszfolyamat, melynek számos eltérő megélési formája lehet. Mindannyian megélünk veszteségeket, amik összetörik a szívünket. Egy családtag, barát vagy egy házi kedvenc halála, a hit és a bizalom, a munkánk és megélhetési forrásunk elvesztése, a gyerekek kirepülése a családi fészekből, nyugdíjazás és még sorolhatnánk mindazon veszteségeket, amelyek elindíthatják bennünk a gyászfolyamatot.
Augusztus 30. – A Gyász Napja
Az egyik egyetemes igazság az életben, hogy mindannyian átéljük szeretteink elvesztését. A másik igazság az, hogy mindenegyes veszteség egyedi és egyéni, és mindannyian másként tapasztaljuk meg egy-egy veszteség megélését. Augusztus 30-a a világ több országában a Gyász Tudatosságának Napja, és ezt a napot dedikálták arra, hogy emlékezzünk: a gyász, a veszteség megélése az élet természetes része és mindenki gyásza egyedi. Merjük kérni vagy felajánlani a segítséget, hogy tudassuk; egyikünknek sem kell egyedül lennie a fájdalmával. A szociális háló, barátaink-szeretteink köre védővonalként funkcionálhat körülöttünk a nehéz időkben.
Mikor és hogyan kezdődött a Gyász Napja?
2014-ben egy amerikai hölgy, Angie Cartwright hirdette meg először a Gyász Tudatosságának Napját, augusztus 30-ra (ez egyébként édesanyjának a születésnapja). Angie Cartwright célja ezzel a nappal nemcsak az volt, hogy felhívja mások figyelmét a gyász fontosságára, hanem az is, hogy kihangsúlyozza: a gyászunkban nem vagyunk egyedül.
Mit tehetünk ezen a napon – hogyan tiszteljük meg a Gyász Napját?
Amikor az életünk során megtapasztalt gyászról, veszteségélményekről beszélünk, ez már önmagában is csökkenteni tudja a megélt fájdalmat. Ha ismerünk valakit a környezetünkben, aki valamilyen veszteséget élt át, tudassuk vele, hogy ránk számíthat. Hívjuk fel, vagy szervezzünk egy közös délutáni programot, amit együtt töltünk vele és szenteljük azt az időt arra, hogy az emlékeiről és érzéseiről beszélhessen – legyünk vele és hallgassuk meg.
Ha van a környezetünkben olyan személy, családtag, barát, ismerős, munkatárs, akiről tudjuk, hogy gyászol, ajánljuk fel neki a támogatásunkat és azt, hogy meghallgatjuk. Ha így teszünk érdemes figyelni arra, hogy hogyan vagyunk jelen a másik számára. Az alábbi bejegyzés arról szól és ahhoz ad segítséget, hogy Mit ne mondjunk egy gyászolónak?
David Stevenson, a Crossroads Hospice & Palliatív ellátási intézmény okl. teológusa a következőket mondja: „A ki nem mondott és elnyomott gyász talán az egyik legrosszabb, mert ilyenkor, ha az érzéseink nem kerülnek felszínre, akkor valahol máshol jelenhetnek meg az életünkben. Ezekről az érzésekről való beszélgetés a legjobb gyógymódja a gyásznak. Fontos, hogy ezen időszakokban tudjunk találni egy biztonságos helyet, ahol emlékezhetünk, keressük azoknak az embereknek a társaságát, akikkel megoszthatjuk ezeket az érzéseinket és akiktől támogatást kapunk.”
„Soha nem kerülnénk igazán közel másokhoz, ha az életünk véget nem érő buliból állna. A nehéz idők, a fájdalom, a szomorúság és a gyász az, ami még jobban összekovácsol minket.” (Desmond Tutu In. Az öröm könyve)
Horváthné Rényei Szabina tanácsadó szakpszichológus, dúla, gyászcsoportkísérő
Deák Johanna mentálhigiénés szakember, gyászcsoportkísérő
