Ugrás a következőre:Vizsgáljuk meg mekkora is a kontroll-szintünk Veszteség után törődjünk magunkkal Nézzünk rá a gondolkodási módunkra Maradj a jelenben, a „Mostban” Találjuk meg a prioritásainkat
Bárkinek az életét is nézzük, tele van változásokkal. Munkában, kapcsolatokban változásokat tapasztalunk, fizikai és lelki hogylétünkben is vannak változások, környezetünkben és a világban is folytonos változás van. Néha tudjuk, hogy valami meg fog változni, míg máskor hirtelen és váratlanul bukkan fel, szinte a semmiből. Ez lehet csalódással, vagy éppen csodálatos meglepetéssel járó esemény is.
Sokan igyekeznek elkerülni a változásokat, de szinte lehetetlen, hogy ezek ne jelenjenek meg az életünkben. Ez lehet akár egy új munkahely, egy másik városba való költözés, egy kapcsolat vége, vagy egy szeretett személy elvesztése. Ha megtanulunk ezekkel a változásokkal megbirkózni, akkor csökkenteni tudjuk a kockázatát a szorongásnak, a kapkodásnak, esetleg a kimerülésnek. Azonban, ha azt érezzük, hogy nem tudunk egy változással szembenézni, akkor akár egy kis adagnyi stressz is nyomasztó lehet és felboríthat mindent körülöttünk. Ilyenkor a mindennapos céljainkat, terveinket sem tudjuk igazán teljesíteni. Úgy érezhetjük, hogy a mindennapi rutin is teher.
Habár a környezetünknek és talán a génjeinknek is van némi szerepe abban, hogy mennyire vagyunk rugalmasak, ez mégsem egy kőbe vésett tulajdonság. A megszokottól eltérő gondolkodásmód gyakorlása növelheti azt a képességünket, hogy a változásokkal másként birkózzunk meg és segít abban is, hogy egy olyan gyakorlatot alakítsunk ki, amivel alkalmazkodóbbá válunk új helyzetek kezelésében. A következőkben nézzünk meg néhány olyan gyakorlatot, ami segíthet abban, hogy lelki rugalmasságunk és a változásokkal való megküzdésünk fejlődjön.
Vizsgáljuk meg mekkora is a kontroll-szintünk
Gyakran túlságosan is könnyű beleragadnunk olyan helyzetekbe, ahol nincs lehetőségünk a kontrollra, nincs ráhatásunk a körülöttünk zajló eseményekre. Vagy, olyan emberekkel huzamosabban együtt vagyunk és esetleg együtt is dolgozunk, akik soha nem változtatnak a viselkedésükön. Ahelyett, hogy másokat hibáztatunk vagy meg akarjuk változtatni a megváltoztathatatlant, a reziliens emberek arra figyelnek és összpontosítanak, ami felett van kontrolljuk. Ahhoz, hogy jól mérjük fel a helyzetben a kontrollra való lehetőségünket, tegyük fel magunknak a következő kérdést: „Mi az, amiért vállalhatom a felelősséget ebben a helyzetben?” Amikor arra keressük a választ, hogy mivel tudnánk magunkat jobb pozícióba hozni és a változás irányába fordulni, akkor kevésbé valószínű, hogy nehéz helyzetbe kerülünk.
Veszteség után törődjünk magunkkal
Az életünk tele van veszteségekkel, mint például halálesetek, nagy változások, költözések, a munkánk elvesztése, vagy egy kapcsolat vége. Vannak olyan pozitív történések is, mint az érettségi, záróvizsga, egy jobb munkahely, ezek néha valahogy mégis egy kis szomorúsággal is járnak, hiszen valaminek a végét jelentik. Ilyen esetekben nem szabad magunktól eltávolítani a veszteség megélését. Érdemes tisztán látnunk a veszteséget és arra figyelnünk, hogy mit tanít nekünk az adott helyzet. Kérhetünk támogatást és segítséget a családunktól, barátoktól, és azt is megfontolhatjuk, hogy szakemberrel beszéljük át életünk ezen változásait.
Nézzünk rá a gondolkodási módunkra
Változások idején az agyunk szeret nem túl lelkiismeretesen működni. Észrevehetjük –visszatekintve néhány élethelyzetünkre-, hogy előfordult a fekete-fehér gondolkodásmód, vagy a legrosszabbat feltételeztük valamiről, ami nem is úgy történt meg végül. Azonban, ha szánunk egy kis időt arra, hogy megnézzük az ilyenkor jellemző gondolkodásmódunkat és azt is megvizsgáljuk, hogy mennyire tükrözték a valóságot, akkor megeshet, hogy észrevesszük, hogy lehetne ezt másként is csinálni. Ha nem tudjuk, vagy nem vagyunk biztosak abban hogyan tudunk lelassulni és megállni egy pillanatra a gondolkodásunkban, akkor utánanézhetünk relaxációs technikáknak, mint a mindfulness (tudatos jelenlét gyakorlása), vagy légzéstechnikák.
A következő lehetőség segítséget nyújthat a hosszabb távú reziliens hozzáállás fejlesztéséhez, szánjunk erre egy kis időt és gondoljuk át a következőket:
- Mi az a legfontosabb, leggyakrabban alkalmazott négy mód, ahogyan a gondjaiddal szembenézel?
- Ezek közül, melyikek azok, amikkel a legtöbbször jó eredményt érsz el, és megoldod a helyzetet?
- A mostani helyzetedben, melyiket tudod alkalmazni ezek közül? Mire van szükséged még, hogy a választott megoldási mód most is működjön?
- Mik azok a jó tulajdonságaid, amiket most is tudsz alkalmazni?
Maradj a jelenben, a „Mostban”
Habár fontos az, hogy a múltunkat vizsgáljuk és visszaemlékezzünk arra, hogy mit, mikor és hogyan oldottunk meg, néha azt érezhetjük, hogy túlságosan is a jövő húz be bennünket, mintha minél hamarabb túl akarnánk esni ezen a megoldandó dolgon, vagy problémán. Amikor azon aggódunk, hogy mit hoz a jövő, vagy milyen hibákat követhetünk el, elfelejtkezünk a jelenben lenni és megfigyelni, észlelni, hogy éppen mi zajlik, miben vagyunk benne. Ahhoz, hogy tudatosan a jelenben maradjunk, figyeljük meg, mit és hogyan reagál a testünk. Figyeljük meg, hogy mi történik bennünk stressz esetén, mit érzünk. Ilyenkor álljunk meg pár percre és figyeljünk csak magunkra, a testünkre, vegyünk néhány mély levegőt és fókuszáljunk arra, hogy mi van a jelenben.
Találjuk meg a prioritásainkat
A reziliens emberek inkább lehetőséget látnak a változásokban, semmint félelmetes szörnyeket. A változások megtanítanak bennünket, hogy értékeljük és átértékeljük a valóban fontos dolgokat az életünkben. Ezeket akár filozofikus, egzisztenciális kérdésekként is kezelhetjük, és érdemes ezeken néha elgondolkozni: Hogyan szeretném eltölteni az életemet itt, a Földön? Mi is fontos nekem, mi számít nekem igazán? Hol megy el az időm java része, mire fordítok a legtöbb időt?
Mindezek túl, amikor azt érezzük, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok, valami nem úgy megy, ahogyan szeretnénk, vagy szinte teljesen kicsúszott a lábunk alól a talaj, akkor, ha reziliensek szeretnénk lenni, kérjünk segítséget. Keressünk egy jó barátot, egy kedves családtagot, kollégát, akiről tudjuk, hogy meghallgat – legtöbb ilyen esetben nem feltétlenül tanácsra van szükségünk. Ha nincs ilyen a környezetünkben, akkor támogatást és meghallgatást, értő figyelmet szakembertől is kérhetünk.
Az emberek természetüknél fogva társas lények, tehát nem az a természetes, hogy mindent magunktól, egyedül kell megoldani, hanem bármikor és főleg, váratlan, hirtelen jött változások esetén támogatást kérjünk és kapjunk másoktól. A változásokat egyikünk sem tudja elkerülni (hacsak nem remeteként élünk egy magas hegy barlangjában, bár ott az időjárás változékonyságával kell számolnunk és azokkal megküzdenünk J Ezért inkább fogadjuk jól a változásokat és tegyünk egyszer kétszer lépéseket, hogy inkább a lehetőségeket lássuk meg ezekben.
