Milyen a lelki ellenálló-képességünk?
A kutatások feltárják az ellenálló-képesség, a reziliencia növeléséhez szükséges gondolkodásmódot és viselkedést.
Kristen Lee – a bostoni Northeastern Egyetem viselkedéstudományi karának kutatója- a lelki ellenálló-képességünket egy nemrégiben megjelent írásában a következőképpen összegezte:
"Ne legyünk szűk látókörűek a helyzettel kapcsolatban, mert a reziliens emberek önmagukat is egyfajta kontextusban látják, és megtanulták hogyan figyeljenek a viselkedésükre. Ezek az emberek megtanulták azt is, hogy nyomás alatt miként tudnak kreatívan a megoldások felé haladni."
Agilisak, amikor a dolgok nem a tervek szerint mennek, újra átgondolják az elvárásokat és új megközelítés kialakítására törekszenek. Elkerülik a merev és bekövesedett gondolkodást és magatartást, ők valójában az „átváltások” nagymesterei.
Erős támogatói hálózatban vannak, ezt építik ki maguk körül. Az „Én”-ről elmozdultak a „Mi” irányába, mert rájöttek, hogy a növekedés, a fejlődés, a tanulás és az ellenálló-képesség növelése közösségben valósul meg. Elkerülik az elszigeteltséget és a magányt, mert ezek súlyos egészségügyi kockázatokkal járnak.
Fáradhatatlan felfedezők. Megtapasztalták, hogy a tanulás minden, és minden a tanulás. Amikor nem tudnak valamit, ez kíváncsiságot és izgalmat kelt bennük, nem pedig a félelmüket növeli.
Az önmagukról való gondoskodást fontosnak tartják. Tudják, hogy az élet intenzitása miatt a lelki jóllétük fenntartása nem varázslat, vagy csoda. Megengedik maguknak, hogy rendszeres és „ritualizált” szüneteket tartsanak a napi rutinjukban. Odafigyelnek arra is hogyan és mivel tartsák karban és jó formában a testüket, lelküket és az elméjüket.
Segítséget kérnek. Nem akadnak fenn azon a horgon, ahol a csali a mérgezően ható „belső kritikus énjük”. Felismerték, hogy a segítségkérés az inkább erő, mintsem a gyengeség jele. A kutatások azt mutatják, hogy az ellenállóbb emberek megtanulták elkapni azt a momentumot, amikor a gondolataik egy örvényt indítanak el. Ehelyett azokra a gondolkodásmódokra és viselkedésre támaszkodnak, amikkel ezen a pillanaton túljutnak, és nem figyelnek annak a bizonyos „belső kritikusnak” a csiripelésére.
Gondolkodjunk el a saját lelki ellenálló-képességünkön és nézzük meg, hogy milyen változtatások tudnak segíteni bennünket? Kik azok, akik ebben segítségünkre lehetnek?
