Hogyan tanulhatjuk meg elfogadni azt, amit nem tudunk irányítani?

Kontroll, de csak mértékkel

Az egyik legfontosabb módja a felmerülő problémák kezelésére az elfogadásunk fejlesztése és erősítése. Ez a jelenlegi helyzetben nem könnyű, mert körülöttünk szinte minden bizonytalannak tűnik.

Sokak számára ez nehezen viselhető és nyugtalanító, azonban ez a járvány csökkenni fog és mindannyiunkban különböző érzéseket hagy majd maga után: megkönnyebbülés, gyász, szomorúság, remény.

“Vannak dolgok, amiket nem tudok ellenőrizni és ez így van jól.” Susane Colasanti

Az „… így van jól.” hozzáállás az olyan nehézségekkel szemben, amelyeket valóban nem tudunk a kontrollálni, nem kell, hogy vereséget is jelentsen számunkra, vagy azt, hogy ezekkel a dolgokkal egyáltalán ne törődjünk, vagy csak legyintsünk ezekre, vagy a felelősség alól kibúvót jelentsenek. Egy hasonlóan lehetetlen helyzetben, mint a mostani, ez lehet az egyik gondolkodási mód, ami segít bennünket.

“Ha nem tetszik valami, változtasd meg. Ha nem tudod megváltoztatni, változtass a hozzáállásodon.” Maya Angelou.

Szabadabban szembenézhetünk ezekkel a kellemetlen dolgokkal, tudunk majd továbblépni, és ez nemcsak a koronavírus szempontjából igaz, hanem akkor is, ha nem sikerül egy vizsga, ha elveszítjük a munkánkat.

Bizonytalanság

“Egy hatalmas gömbön belül vitorlázunk, állandóan a bizonytalanságban sodródva, az elejétől a végéig.” Blaise Pascal

A jelenlegi helyzetben mindannyian a bizonytalanság érzéseitől szenvedünk. Nehéz nem aggódni azon, hogy mi történhet velünk, a szeretteinkkel, a barátainkkal és a világgal. Lehet, hogy nyomasztónak és tehetetlennek érezzük magunkat.

Az elszigeteltség és a társadalmi kapcsolataink hiánya ezt tovább nehezítheti. Ezért fontos, hogy tudjunk másokkal beszélni az érzéseinkről, amelyeket mások is megtapasztalnak. Ez növeli a kapcsolatok erejét a barátságokban, a közösségekben.

Valójában, habár nehéz megtenni, de a helyzet elfogadása egyfajta ellenőrzés, kontroll. Paradox módon, miután elengedtük az irányítás megszerzésének a vágyát, gyakran több irányítást érzünk magunkban.

Annak a döntésnek a meghozatala, hogy felhagyunk azzal a vágyunkkal, hogy a lehetetlen dolgokat is irányítsuk, azt jelenti, hogy ezt a fennmaradó energiát kreatívabb módon tudjuk felhasználni.

Szabaddá tehetjük magunkat és tudunk olyan dolgokra fókuszálni, amiket meg szeretnénk tenni, annak ellenére, hogy ez eltér attól, amit korábban terveztünk. Új célokat és olyan tevékenységek megvalósítását tűzhetünk ki magunk elé.

“A tervek haszontalanok, ám a tervezés létfontosságú.” Dwight D. Eisenhower.

Megtanulni relaxálni

Mindazon stresszt figyelembe véve, ami most körbevesz bennünket, fontos, hogy magunkra is odafigyeljünk és időt fordítsunk arra, hogy pihenjünk, kikapcsolódjunk. Ez bármi lehet, akár olvasás, meditáció, egy séta, egy kellemes fürdő, vagy akár tévénézés; ez most szinte nélkülözhetetlen.

Elkezdődtek az enyhítések és már sokkal kevesebb a korlátozás, mint hetekkel ezelőtt. Közben megérkezett a nyár is – a strandolás, a kirándulások időszaka. Érdemes odafigyelni saját magunk jóllétére és megtalálni azt a pihentető tevékenységet, ahol van időnk szusszanni egy nagyot és feltöltődni. Ez valakinek a sport, másoknak a természetben való kirándulás.

Ha csak ritkán tehetjük meg, hogy kimenjünk a természetbe, akkor is lehet találni lehetőséget arra, hogy a természetet hozzuk magunkhoz kicsit közelebb.

Hallgassátok! madarak hajnali kórusa

Az elfogadás tartós változást eredményez? Megtanuljuk, hogyan lehetünk gondoskodóbbak?

Szükségszerűen; miután elfogadtuk a radikálisan megváltozott világunkat, nem térünk vissza arra a pontra, ahogyan a dolgok világjárvány előtt voltak. Több területen változnak meg a dolgok körülöttünk, talán olyanok is, amikre nem is gondoltunk.

Most esélyünk volt és van arra, hogy átgondoljuk, és számba vegyünk sok mindent. Ez a világtól és másoktól való elszigeteltség lehetőséget ad nekünk arra is, hogy újra megvizsgáljuk az életünket, a fontos dolgokat.

A világról és egymásról való gondolkodásmódunk átalakul és fejlődik, hiszen a megszokottól eltérő módokon kommunikálunk hónapokon keresztül, nem járunk olyan gyakran vásárolni, mint azelőtt, nem megyünk sörözni vagy éttermekbe a barátokkal találkozni.

Ez a vírus teljesen újjászületett embereket hagy nekünk. Mindannyian különbek leszünk, soha egyikünk sem lesz ugyanaz. Mélyebbek lesznek a gyökereink, szilárdabb talajon állunk, és a szemünk is látni fogja a dolgokat.” C. JoyBell C.

 

 

Forrás: Dr. Linda Berman

 

Nincsenek hozzászólások.

Hagyj üzenetet