A könyvesboltokban és különböző médiafelületeken ma már számtalan, a motiváció megerősítésével és a siker elérésével kapcsolatos könyvek, előadások találhatók.

Nincs kétség afelől, hogy a szerzők és előadók szándékai helyesek, és valóban több olyan is akad, akik valóban segíteni szeretnének másoknak is a siker elérésében. Azonban gyakran intuitív módon – ami nagyon vonzó – a motiváció működésével kapcsolatos téves elképzeléseket erősítik meg.

Csak írjuk össze a céljainkat és a siker garantált!

Bárcsak ilyen egyszerű lenne!

Hogy igazságosak legyünk, bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy tényleg fontos és szinte nélkülözhetetlen, hogy legyen valamilyen határozott elképzelésünk arról mit is szeretnénk elérni, milyen céljaink vannak. Mindez vitathatatlan. Ez azonban mégsem garancia a mesés gazdagságra, bár fontos tényező!

Más szóval, a pontosan megfogalmazott célkitűzés szükséges, de nem elégséges! A célok leírása nem árt, de arra nincs biztosíték, hogy önmagában ezek összeírása segít.

Csak tegyük a tőlünk telhető legtöbbet!

Sokan azt gondolják, hogy ha ezt mondják másoknak, az már önmagában elég motiváló. Nem az! Elméletileg ezzel túl nagy nyomást helyezünk a másikra. Valójában - és meglehetősen ironikus módon-, többé-kevésbé egy engedély a középszerűségre.

Edwin Locke és Gary Latham, két elismert szervezeti pszichológus, több évtizedet töltött azzal, hogy vizsgálták a különbséget a „minden tőlem telhetőt megteszek” célkitűzések és ennek ellentétes változata, a konkrét és nehezen elérhető célok elérése között.

A kutatók világszerte végzett több mint 1000 tanulmánya azt mutatja, hogy azok a célok, amelyek nemcsak azt fogalmazták meg pontosan, hogy mit kell elérni, hanem a célokkal elérhető magasabb színvonalat is, sokkal jobb teljesítményt értek el, mint azok a célok, amelyekről úgy vélekedtek, hogy „megpróbálták megtenni a legtöbbet”.

Ennek oka az, hogy a nehezebb célok - gyakran öntudatlanul is - megnövelik az erőfeszítéseinket, a cél iránti elkötelezettségünket, hosszabb ideig fennmarad a motiváltságunk, és jobban hasznosítjuk hatékony stratégiáinkat.

Csak képzeljük el a sikert!

A „lássuk a világot rózsaszínben” megközelítés hívei különösen szeretik ezt a tanácsot. A siker, kifejezetten az erőfeszítések nélküli sikerek elképzelése nemcsak haszontalan, hanem kitűnő módja annak, hogy kudarcra ítéljük magunkat.

Csak kevesen foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy óriási különbség van abban, hogy valaki elhiszi, hogy sikeres lesz és aközött, hogy könnyedén lesz sikeres.

A gyakorlatias optimisták hiszik, hogy sikeresek lesznek, de azzal is tisztában vannak, hogy nekik kell tenni a sikerért – úgy mint, gondos tervezés, kitartás, erőfeszítés és a megfelelő stratégiák kidolgozása. Nem rettennek vissza attól, amikor megjelennek olyan negatív gondolatok, mint „milyen nehézségekkel, akadályokkal kell megküzdenem?” és „hogyan fogom ezeket megoldani?”

A légből kapott, megalapozatlan optimista hozzáállás követői viszont úgy vélik, hogy a siker be fog következni, ha sokszor vizualizálják azt. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy ez valójában (és ismét ironikusan) arra a célra jó, hogy bekanalazza azt a sok energiát, amit a céljaik elérése érdekébe is használhatnának. Azoknak az embereknek, akik túl sok időt fantáziálnak a rájuk várható csodás jövőről, nem marad elegendő „üzemanyaguk” ahhoz, hogy valóban eljussanak a célállomásig.

Valóságosabb és optimista jövőt teremthetünk magunknak, ha a saját képességeinkbe vetett bizalmat és a siker iránti elköteleződésünket ötvözzük, a kihívások és a célok őszinte értékelésével.

Ne a sikert vizualizáljuk, hanem inkább azokat a lépéseket, amiket mi teszünk annak érdekében, hogy elérjük a kívánt célunkat.