Érezte már úgy, hogy elvesztette az irányítást és levertnek, elgyötörtnek, vagy üresnek érezte magát, miközben egy veszteséget gyászol? Néhány gondolat erről a témáról, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, hogy megértsük az érzelmek hullámvasútját.
Valószínűleg ismeri a gyász általánosan elfogadott és ismert szakaszait. Ezek a következők: sokk, tagadás, harag, alku, depresszió, alkudozás és elfogadás. A „szakasz” kifejezés félrevezető lehet, mert azt sugallhatja, hogy a gyász ebből a hét szakaszból álló, egymást követő folyamat. Azonban a gyász egy egyéni megélés és egyedi érzelmi reakciókat mutat. Vannak, akiknél kimarad egyik vagy a másik „szakasz”, vannak olyanok is, akiknél a sorrend felcserélődik. Nem lehet egy mindenkire érvényes receptet kiállítani erről.
Azt javaslom, hogy gondoljanak ezekre a fázisokra úgy, mint a gyászfolyamat lehetséges „állomásaira”. A gyászolás nem egy hét lépésből álló folyamat. A gyász különböző aspektusai szinte bármilyen véletlenszerű sorrendben megtörténhetnek. Ezenkívül számos különböző érzelmi reakció fordulhat elő és az érzelmek kakofóniáját hozza felszínre.
Ahogy megtapasztaljuk az életet egy veszteség után, úgy érezhetjük, hogy elvesztettük az irányítást. Nem tudjuk, mi vált ki érzelmeket és mi nem. Bármelyik pillanatban beindulhat az „érzelmi kerék”. Ennek a keréknek a véletlenszerű elindulása és pörgése egyfajta „érzelmi hullámvasútnak” tűnhet.
Sokakkal együtt dolgozva azt tapasztaltam, hogy ha hajlandóak vagyunk jelen lenni és megélni azt, amivel ez az érzelmi kerék eláraszt bennünket, megtapasztalhatunk egy szabadságot arra, hogy megismerjük ezeket az érzéseket és közelebb engedjük magunkhoz. Ha szembenézünk vele, és megengedjük magunknak azt, hogy átdolgozzuk ezeket, akkor nem kell újra és újra átélnünk ugyanazt a fájdalmas hatást ugyanazon probléma miatt. Ez olyan szándékosságot igényel, amelyhez a veszteség miatt nem mindig van energiánk vagy épp nem gondolkodunk ezen.
Megtapasztaljuk a veszteség holisztikus hatalmasságát, valamint a veszteség egyéni, kisebb szeleteit is. Ez alatt azt értem, hogy egy jelentős traumatikus veszteséggel nem csak egy egyszerű veszteséget dolgozunk fel. Minden kapcsolatunknak más-más dinamikája van. Ezen dinamikák mindegyike elindíthatja az érzelmi hullámvasutat, és egyben lehetőséget ad arra is, hogy szembenézzünk az érzelmi reakciókkal.
Például valakinek a halála, akit szeretünk, több területen is gyászt okoz életünkben.
A veszteség a következőket foglalhatja magában és hatással lehet ezekre is:
- A szeretett személlyel való kapcsolat
- Jövőbeni közös terveink
- Közös reményeink és álmaink
- Mindaz, amit tőle kaptunk
- Közös szokások és rituálék
- Közös emlékek és élmények
- Közös kapcsolatok, barátságok
Ez csak néhány a lehetséges kapcsolatok közül valakivel, amelyek elvesztése fájdalmat okozhat. Bármelyik pillanatban egy emlék ezek bármelyikére, ismét veszteségbe sodorhat bennünket, és elindíthatja az „érzelmek kerekének” felpörgését. És az esetek többségében nem mi választhatjuk ki ezeket a pillanatokat.
Az érzelmek hullámvasútjának ingatagsága és váratlansága akár saját normalitásunk megkérdőjelezésére is késztethet bennünket. Nem baj, ha ez történik! Nem vagyunk őrültek, csak gyászban vagyunk!
Nagyon sok munka és befektetett energia az érzelmekben jelen lenni és feldolgozni a kiváltott veszteségre adott érzelmeket.
Nemcsak a veszteség elsöprő természetét kell megtapasztalnunk, hanem a veszteség különféle emlékeit is, amelyek különböző mértékben érintenek bennünket. Ezek az emlékek bármikor beindíthatnak bennünk érzelmeket, mint a szomorúság, a harag, a félelem és a magány. Ezek mindegyike beleilleszthető a gyászba. A folyamat során mindenhol a különböző érzelmek forgó kerekén landolunk. Gyászunk kezdetén sokkal rosszabbnak tűnik, és nagyon instabilnak érezhetjük magunkat.
A cél az, hogy ismerjük meg ezeket az érzéseket és tudjuk felismerni, amikor valami ezeket előhozza. Ahelyett, hogy ragaszkodnánk a fájdalmas érzelmekhez, helyette tudjunk újra kapcsolódni a megjelenő érzésekhez. Nem kell elveszítenünk a jövőnket a múltunk egy részének elvesztése miatt.
Lehet, hogy a gyász folyamatában még nem tart ott, ahol ezt el tudná fogadni. Ez így van rendben. Amennyire csak tudja, engedje meg magának, hogy megtapasztalja azokat az érzelmeket, amelyeket átél.
Mivel a gyászfolyamat nem egy egyenes vonalon való utazás, ezért előfordulhatnak hullámhegyek és hullámvölgyek az érzelmek szintjén is, csak úgy mint egy hullámvasúton.